2009. december 10., csütörtök
Megbocsátás
Önkény vagy felelősség?
A mennyeknek országa a lelki szegényeké, akik önmagukban semmit nem találnak, amire hagyatkozhatnának. Teljesen világos előttük, hogy ők Jézus nélkül semmik, és semmijük nincs. Minden erőfeszítésük egy Istennek tetsző élet után kudarcba fulladt. Ők búslakodók, akik bűneik nyomorúságán sírnak. Így lesznek szelídek, másokkal szemben jogaikhoz nem ragaszkodók. Csendben bele tudnak törődni mindenbe, mert az Istentől való igazságot éhezik. Önmagukban semmiféle igazságot nem lelnek. Ez másokkal szemben irgalmassá teszi őket, ami által tiszta szívűek lehetnek, semmihez nem kötve, semmihez nem ragaszkodva, hogy mindent Istenben találjanak meg. Így lesznek béketeremtőkké egy békétlen világban, és így tudnak elszenvedni minden üldöztetést, gyalázást és gonosz hazugságot az igazságért, mint Jézus követői.
2009. december 9., szerda
Hazatérés
Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették. Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét. Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni. Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert végén lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik. Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá. Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő. A kanyarban feltűnt a vén diófa. A fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon.
Keskeny út
Nagyon találó és megragadó ez a kép! Sok minden kísért, támad bennünket, de mi figyeljünk Jézusra, aki előttünk jár ezen az úton és őt követve haladjunk az örökkévalóság felé.
Nem csak a munka...
Az apostol visszakérdezett: „Miért nincs a nyilad, amit a kezedben tartasz, mindig kifeszítve?” A vadász ezt válaszolta: „Ha a nyilam állandóan megfeszítve volna, elveszítené erejét. És ha ki akarnék lőni egy nyílvesszőt, az nem repülne messzire.”
Szent János a következőkkel fejezte be a beszélgetést: „Látod, én is pontosan ugyanezt teszem. Ha én is állandóan kifeszített állapotban lennék, s minden időmet csak a munkára fordítanám, akkor egy idő után elveszíteném erőmet. Időnként játszom ezzel a sassal, hogy pihenjek és visszanyerjem erőmet. Aztán pedig megújult erővel látok hozzá újra a munkának.”
2009. december 4., péntek
Betakar és megvéd
Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége" (Zsolt 91,4).
Megragadó ez a kép! Ahogyan a tyúkanyó szárnyai alá veszi kicsinyeit, úgy védelmezi az Úr az Ő népét, és nyújt rejtekhelyet neki. Láttál-e már anyjuk szárnya alól kicsipogó csibéket? Hallottad-e már örvendező csipogásukat? Ugyanígy találhatunk mi is oltalmat Istennél, és nyerhetünk igazi békességet, mert tudhatjuk, hogy Ő vigyáz ránk!
Amíg az Úr szárnyai alatt vagyunk, megvédve érezzük magunkat. Különös volna, ha ez nem így lenne. Hogyne éreznénk magunkat biztonságban, amikor az Úr jelenti számunkra az életet, az otthont, a menedéket és a nyugodalmat.
Így az Ő nevében indulhatunk a harcba és tarthatunk ki benne, mert Urunk megvéd ott is. Pajzsra és páncélra van szükségünk, és ha őszintén bízunk Istenben, ahogy a csibe bízik a tyúkanyóban, megtapasztaljuk, hogy hűsége tetőtől talpig megvéd bennünket. Az Úr nem hazudik, Ő hűséges népéhez, ígérete biztosan megáll! Hűsége többet ér minden földi páncélnál, védelmében ellenállhatunk az ellenség valamennyi tüzes nyilának.
2009. december 2., szerda
Az ember értéke
Egyszer egy tanító előadást tartott a kezében egy húszezressel 200 ember előtt.
Feltett egy kérdést a hallgatóságnak: "Ki szeretné ezt a 20ezrest?"
A legtöbb kéz a magasba lendült. Azután így folytatta: "Ma ezt oda fogom adni valakinek, de előtte mutatok rajta valamit." Fogta és mindenki szeme láttára összegyűrte.
"Szeretné még valaki megkapni?" - kérdezte. Továbbra is kezek tömb kelege a levegőben.
"Nos," folytatta, "Na ehhez mit fognak szólni?" Erre fel, ledobta a földre és sáros talpú cipőjével elkezdte taposni a húszezrest.
"Na, szeretné még valaki megkapni?" A kezek továbbra is a magasban.
"Kedves hallgatóim, ma ezzel a példával egy nagyon értékes leckét tanulhattunk meg. Nem számított, hogy mit csináltam a pénzzel, ti továbbra is akartátok, mert az értékét nem tudtam csökkenteni. Továbbra is 20 ezer forintot ér. Ugyanígy sokszor az életünkben összegyűrnek minket és beszennyeződünk, a lelkünkbe taposnak és sokszor a mi hibás döntéseink vezetnek ehhez. Ezért sokszor úgy érezzük, hogy ennél értéktelenebbek már nem is lehetünk! DE NEM számít mi történt, vagy mi fog történni, Jézus szemében soha nem veszíted el az értékedet! Számára felbecsülhetetlenül értékes vagy!
Gondolkodj el ezen, mert az értékünket nem cselekedeteink vagy saját magunk határozzuk meg, hanem AKIÉ VAGYUNK! Te különleges vagy és Jézus akar téged, hogy szeretetével megújítson! Ezt soha ne feledd el!